Valahogy tavaly január fele kezdtem igazán érzeni azt az iszonyúan idegesítő értést, hogy hűha eljárt az idő. Nem úgy értem, hogy beléptem az aggkorba, csak szimplán olyan tüske, ami már egyre inkább nyugtalanít, bizony már lassan “2”-es kezdődik az életkorom és még nem tudok felmutatni egy épp, vagy csak nagyon halovány jó sok fantáziával gazdagított kapcsolatnak nevezhető állapotot sem.
Egyre többször motoszkált bennem, a gondolat, hogy bizony az ismeretségi körömben lévők közül már mindenki megtalálta azt az embert, akivel boldog lehet, valakinek elsőre bejött az élet, valakinek több vakvágány kellett ahhoz, hogy megtalálja a Kánaánját. Viszont én eddig, fel sem fogtam nem is nagyon érdekelt, amolyan na majd én megmutatom éljen a feminizmus és nem kellenek ide férfiak lelkesedésem alább hagyott. Eljárt ez a túlbuzgóság és rájöttem, dehogyisnem kell is az nagyon.
Eszeveszett keresgélésbe is kezdtem rögvest, ahogy eljutott a feldolgozott állapotig a tény, hogy bizony ideje kilépni a prérire és a potenciális áldozatot megkeresni. Mint minden egyes álmodozó lány én is szépen megálmodtam az én hercegem, hogy a lécet magasra helyeztem-e, bizony érdekes kérdés, és vitatható. Igazából olyan srácot kerestem, aki olyan mint én. (Ne legyen magas, mert hát én is valami sejhaj cirkálónak tekintek magamra, legyen zöld szeme, mert az egyedi és szép nem mellesleg nekem is az van és imádom, legyen humoros, mindig találjon valami pozitívat bármennyire is legyen gázos a helyzet, és legalább legyen idősebb nálam egy évvel).
A tényeket ismerve hát bele is vetettem magam a nagybetűs pasicserkészetbe, nincs is jobb lehetőség az enyhén illúzió romboló szagoktól, már-már egyedi megjelenésű, nagy teherbírású, sok “potenciális lehetőségtől” hemzsegő tömegközlekedésbe, vagy mondhatnám a dzsungelbe.
Az első felindulásomból származó tanuló pénzem;
Leülök a földalattin, szemben tök helyes srác nézem, nagy barna szemek, haj belőve, gondolkodok hmmmm nem is rosssz nem is rossz.. mennyi lehet 20-21?? (“a következő megálló a Kodály körönd), jobban megvizsgálom, stílusos sál, szövet kabát.. nem rosssz, hajjaj de mennyire nem..(“a következő megálló a Hősök tere”) belenézek a szemébe..olvadozok. Jön a felismerés..ott a szalag az oldalán (2007-2011)… Bukta…nem hogy 20 de még a 18 is necces.
A tanulság: Nem minden az aminek látszik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: