Édes Patikám...

Z, az örök Rejtély

Széles mosolyával a lány hozzánk ért, szinte a legnagyobb természetességgel meginvitált, minket a baráti társaságához, mondván nem árt szélesíteni az ismeretségi kört. Összenéztünk Szöszivel, és vállrándítással nyugtáztuk a helyzetet, és elindultunk hogy megismerkedjünk a sok idegennel. Rögtön, mindenki szóba elegyet velünk, és meghökkentő módon nagyon közvetlenek voltak. Betudható természetesen a sok bornak is, viszont úgy éreztem, ők tényleg ilyenek.

A társaságból azonban, rögtön feltűnt az egyik férfi tag, ami először felkeltette az érdeklődésem, az a mély szinte már duruzsoló hangja volt. Amikor jobban szemügyre vettem,  a huncut mosoly volt, ami végkép levett a lábamról. A hirtelen támadt érdeklődés kölcsönös volt, elkezdtünk beszélgetni, annyira belemerültem az acra fürkészésébe, hogy észre se vettem hogy mennyi idő eltelt, noha a többiek ott voltak mellettünk, mi minta egy másik helyen lennénk, kizártunk mindent és egymás szavait ittuk, vagy inkább habzsoltuk. Az aznapi éjszakai programok a végére jártak, és az egyik srác felajánlotta Szöszinek és nekem, hogy mennyünk fel hozzá, és ott folytatódhat a bandázás. Természetesen belementünk, neki tetszett a csajokkal való beszélgetés,  számomra pedig a rejtélyes fiú körül forgott minden gondolatom. 10 perces séta után, ott is voltunk a háznál, kissé megszeppenve léptük át az ismeretlen küszöböt.  Kiültünk a teraszra, mindenki rágyújtott és csendben végig hallgattuk a Beat Dis-től a Just like című számot, a gondolatainkba voltunk merítkezve. A következő szám, már jóval könnyedebb volt. Szomjas voltam, és a rejtélyes srác felajánlotta, hogy lejön velem pohárért, egyszerre volt rémisztő és izgalommal teli, egy ismeretlennel, egy ismeretlen helyen. Összeszedtem magam, és elindultam hát vele.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!