Kapkodva kezdtem el levegőt venni. A pulzusom ismét az egekbe szökött. Kezdtem magamhoz eszmélni, és nekiláttam az üzenet elolvasásának. Rövid és tömör üzenet volt, melyben annyi szerepelt, alig várja hogy találkozzunk. Elmosolyodtam, hiszen pont én is erre gondoltam, milyen jó lenne, már most találkozni vele, és az ölelésében belemerülni.
A következő időpontot 2 nap múlvára beszéltük meg. Hihetetlen ólomsúllyal teltek a percek, és órák. Végre elérkezett a pillanat, hogy ismét megláttam, szívem zakatolt, de már a boldogságtól, hogy végre megint itt van Ő. Átöleltük egymást, fantasztikus érzés volt, sétálgattunk, beszélgettünk, de volt valami különös az egészben. Lehet, hogy az újdonság hatás, de nem hiszem. Azt vettem észre, hogy tényleg beiktattuk, 2 naponta találkozzunk. Viszont azt vettem észre, hogy a sokadik alkalom után sem ismertem meg.
Kezdet nagyon aggasztani a tény, hogy a rejtélyes fiú, örökké az is marad, bárhogy is próbálkozom a megismerésével.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: