Tulajdonképpen velünk, nőkkel egy apró, de ugyan akkor nagyon jelentős probléma van. Folyamatosan azt hajkurásszuk, hogy végre találjunk olyan embert, aki mellet ki teljesedhetünk, mutathatjuk, a szeleburdi oldalunkat, és egyben az érzelmes dívát is. Viszont egyszer se gondolunk abba, hogy milyen sérüléseket tud okozni, amikor valami nem úgy alakul, ahogy mi azt a nagy forgatókönyvbe megterveztük. Az életünk során folyamatosan keressük, hajkurásszuk azt az embert, aki mellett mind ez megvalósulna.
Gondolhatunk, egy hirtelen megismert rejtélyes idegenre, vagy egy emberre, akit csak távolból vizslattunk és eljátszottunk a gondolattal, hogy talán ő az, mind emellett a legszörnyűbb, hogy már olyan idilli tulajdonságokkal ruházunk fel szinte minden elénk kerülő idegent, hogy bele se gondolunk, egyre nagyobb kráter keletkezik a valóság és az álomvilágunk között.
Mitől lehet ez?
Talán egyre többen rá jövünk, hogy nincs is ilyen, folyamatos kihasználás, és átvágás az, ami itt van. Egyre több lány unt bele, és rájött, valójában csak a pillanatnak kell élni. Viszont akkor hol a cél, hol van a megvalósulás?
Egyre inkább elértéktelenedik az emberi kapcsolat fontossága, és egyre inkább mi is. A legnagyobb baj, az hogy evvel már az esélyt se adjuk meg magunknak. Volt idő, amikor talán attól voltunk különbek, nagyvilágiak hogy hány férfinak csavarjuk el a fejét, hány skalpot gyűjtünk be, de ez is olyan, hogy ahogy nő a lista, úgy fogyunk el. Olyan, mint a virtuális barátságnak nevezett viszonyok, gondoljunk bele, akinek száz és száz ismerőse van, az mindegyikkel pontosan tisztában van, vagy netán inkább már a magányosságát próbálja kompenzálni evvel. Hol vannak azok a délutánok, amikor csak úgy lógtunk a barátainkkal sétáltunk, normális élő egy színtéren történő kommunikációt gyakoroltunk?
Egyre inkább állatiasodunk, antiszocializálódunk, és ez párkeresésre is rányomja a bélyegét, hiszen teljesen átértelmeződött a lényege, ahol az érzelmi téglára volt fektetve az alapja, nem olcsó hasztalan üres szavakra. Lehetne egy oldalú kihasználásnak is titulálni, mint a Darwini elmélet, csak itt nem a nagy hal eszi meg a kis halat, hanem a nagyobb hazudozó tiporja el a naivat, úgy forgatva szavait, hogy már a kis hal érzi, hogy ő ezt meg is érdemli, sőt ki jár neki.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: