Édes Patikám...

A teljes megsemmisülésből magamhoz térve átgondoltam a dolgokat, eddig mindig jól becsültem meg a prédám paramétereit, lehet hogy a görcsös ráfeszülés okozta a technikai mallöröm, vagy esetleg korral jár már???

Barátaimmal amint lehetett meg is beszéltem a dolgokat. Meg is jegyezte Sziszi, hogy nem mindegy az a plusz – mínusz egy év, hiszen nem a leendő gyermekeim génhordozójára vágyom, csak egy kósza kalandra, szó mi szó igaza volt. Már el is ösztökéltem, ha még egy ilyet tapasztalok, nem lesz kifogás és bedobom magam.

Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy számomra az idősebb karakánabb férfiak sokkalta inkább vonzóbbak, mint az éppen az utolsó darab tojáshéj esett le róla típusúak, ebből eredően volt egy titkos kedvencem, egy  hamvas bőrű mediterrán férfiegyed. Ehhez képest egy 18-as (jó indulattal talán már betöltötte) kis túlzással molesztálós bácsira hajaz. Meg is kaptam a következő véleményt, a 20 év pluszban kevésbé zavar, mint az 1 mínuszba, csúnya de igaz…

Ismételten újult erőbedobással vettettem bele magamba a dzsungelbe, sőt mi több elhatároztam, belevetem magam az igaz társadalmi életbe és bemerészkedem egy gyűjtőhelyre, főként nem ismert együtteseket segítő kis klubba élőzenével. Hangulat a légkör vagy nem is tudom minek köszönhetően, az a bizonyos este döntötte el hogy végérvényesen is leraktam a voksom a zenészek mellett, nem a szépség a sárm, mindinkább az a kisugárzás ami tőlük eredt pecsételte meg a sorsom.

Sajnos másnap suliba kellett mennem, így hamar eljöttem a gyűjtőhelyről, de a sors iróniája, hogy aznap a buszmegállóban találkoztam egy sráccal. Akkor láttam őt életembe először. Kért tőlem tűzet és a női táska elengedhetetlen tartalma, pont az ilyen esetekre specializálódva.  Elkezdtünk beszélgetni, miközben szépen elszívta cigarettáját, és olyan érzést keltett, mint ha már régóta ismertük volna egymást. A buszra felszálltunk és szinte pillanatok alatt már haza is értem, nem tudta csak a becenevem és a lakhelyem. Másnap az egyik legfelkapottabb közöségi portálon látom ismerősnek lettem jelölve, megtalált… Láss csodát Mr. Saxobeat, zenész…

Valahogy tavaly január fele kezdtem igazán érzeni azt az iszonyúan idegesítő értést, hogy hűha eljárt az idő. Nem úgy értem, hogy beléptem az aggkorba, csak szimplán olyan tüske, ami már egyre inkább nyugtalanít, bizony már lassan “2”-es kezdődik az életkorom és még nem tudok felmutatni egy épp, vagy csak nagyon halovány jó sok fantáziával gazdagított kapcsolatnak nevezhető állapotot sem.

Egyre többször motoszkált bennem, a gondolat, hogy bizony az ismeretségi körömben lévők közül már mindenki megtalálta azt az embert, akivel boldog lehet, valakinek elsőre bejött az élet, valakinek több vakvágány kellett ahhoz, hogy megtalálja a Kánaánját. Viszont én eddig, fel sem fogtam nem is nagyon érdekelt, amolyan na majd én megmutatom éljen a feminizmus és nem kellenek ide férfiak lelkesedésem alább hagyott. Eljárt ez a túlbuzgóság és rájöttem, dehogyisnem kell is az nagyon.

Eszeveszett keresgélésbe is kezdtem rögvest, ahogy eljutott a feldolgozott állapotig a tény, hogy bizony ideje kilépni a prérire és a potenciális áldozatot megkeresni. Mint minden egyes álmodozó lány én is szépen megálmodtam az én hercegem, hogy a lécet magasra helyeztem-e, bizony érdekes kérdés, és vitatható. Igazából olyan srácot kerestem, aki olyan mint én. (Ne legyen magas, mert hát én is valami sejhaj cirkálónak tekintek magamra, legyen zöld szeme, mert az egyedi és szép nem mellesleg nekem is az van és imádom, legyen humoros, mindig találjon valami pozitívat bármennyire is legyen gázos a helyzet, és legalább legyen idősebb nálam egy évvel).

A tényeket ismerve hát bele is vetettem magam a nagybetűs pasicserkészetbe, nincs is jobb lehetőség az enyhén illúzió romboló szagoktól, már-már egyedi megjelenésű, nagy teherbírású, sok “potenciális lehetőségtől” hemzsegő tömegközlekedésbe, vagy mondhatnám a dzsungelbe.

Az első felindulásomból származó tanuló pénzem;

Leülök a földalattin, szemben tök helyes srác nézem, nagy barna szemek, haj belőve, gondolkodok hmmmm nem is rosssz nem is rossz.. mennyi lehet 20-21?? (“a következő megálló a Kodály körönd), jobban megvizsgálom, stílusos sál, szövet kabát.. nem rosssz, hajjaj de mennyire nem..(“a következő megálló a Hősök tere”) belenézek a szemébe..olvadozok. Jön a felismerés..ott a szalag az oldalán (2007-2011)… Bukta…nem hogy 20 de még a 18 is necces.

A tanulság: Nem minden az aminek látszik…

Több ismerősön tanácsára kezdek a blogolásba, hogy miért is tanácsolják? Talán azért mert egy sajátos humorral rendelkezem, egy természetes ön iróniával, amin nem csak én tudok jóízűen mosolyogni, hanem mindenki.  Tudom elég közhelyes, de minden nagyobb, ahogy mondani szoktam “tanuló pénz” balesetem, a híres nagy ő megtalálása körüli felhajtásban testesül meg.

Remélem mindenkinek kellemes szórakozást nyújt minden egyes apró-cseprő történetem, élményem.